Az emberi színlátás háttere

Az emberi szem a színeket az ideghártyában lévő csapok segítségével "fogja fel". A retinában számtalan, közel 120 millió, színre nem érzékeny ún. pálca csap található. Ezek felelősek a látószög horizontális szélességéért, amely a veszély hatékonyabb érzékelése miatt fontos az emberiség számára. Ezek a csapok „működésükhöz” kevesebb fényt igényelnek, mint színérzékelő „társaik”, így ezeket használjuk alkonyatkor és sötétben.

A színérzékelő csapokból mindössze 6 millió darabbal rendelkezünk, melyek a retinánkban egyetlen pontban, a központi éleslátásért felelős területén koncentrálódnak. Az itt található fotoreceptorok sokasága biztosítja számunkra a pontos látást.

A színlátásért felelős csapoknak háromféle csoportja van: az egyik a vörös, a másik a zöld és a harmadik a kék színtartományba tartozó fényeket érzékeli. Az egyes színek tehát nem egyformán ingerlik a csapok idegsejtjeit, a színingert követő kémiai reakciókban olyan idegingerület keletkezik, ami annak megfelelő színérzetet kelt.



A görbék a fényhullámok terjedését mutatják be az egyes csapok érzékelésén keresztül. A kék fényre érzékeny csapokat a B görbe reprezentálja, a zöldet a G, és a vöröset pedig a R jelű görbe. Együttesen a teljes, látható fényskálát lefedik, holott a szem a leginkább a kék-zöld fényekre érzékeny, melyek például egyszerre megtalálhatók a napfényben.

A fenti betűjelek által reprezentált RGB színrendszer (angol elnevezések rövidítése) ennek köszönhetően született meg. További színek előállítása a fenti három különböző arányú kombinációjával oldható meg, ennek megfelelően az összetevők egymáshoz képesti arányának (mondjuk a zöld és a vörös) legapróbb módosításával pl. nagyon sok fajta sárgát vagyunk képesek érzékelni, megkülönböztetni egymástól.